8 tévhit a depresszióval kapcsolatban

2021.01.04


Megdöbbentő adat, hogy a földön a depresszióval élők száma csaknem annyi, mint az Egyesült Állomok teljes lakossága. A depresszió a leggyakoribb mentális zavar, ami súlyos életvezetési nehézségekkel jár mind az érintetteknek, mind a környezetüknek.

A depresszió, csakúgy mint a pszichiátriai zavarok általában, rendkívül stigmatizáló. Sokan még a saját baráti körük előtt is szégyellik, ha depresszióban szenvednek, mert a társadalomtól gyakori az a téves visszajelzés, hogy ez a tartósan negatív hangulat választás és elhatározás kérdése. A szégyen sok esetben annak is gátat szab, hogy valaki szakszerű segítséget kérjen.

Gazdasági adatok is a prevenció és az időben megkezdett kezelés fontosságára hívják fel a figyelmet. A WHO szerint a depresszió közvetett és közvetlen hatása csaknem 1000 milliárd dollárba kerül a világgazdaságnak. A betegségben szenvedők sok esetben kiesnek a munkából, ami a családok szintjén is komoly nehézségeket, megélhetési problémákat okozhatnak. Ezutóbbi betegségfenntartó tényezőként komoly hatással lehet hosszú távon is.

1. tévhit: a depresszió ritka és szokatlan

Tévedés azt gondolni, hogy a depresszió ritkán előforduló jelenség. A Világ lakosságának 5%-a szenved benne, és a kismamák 10-15 %-ra jellemző a baby blues, vagyis a szülés utáni depresszió a gyermekágyi időszakban.

2. tévhit: a depresszió lényegében szomorúság

A szomorúság érzése bizonyos helyzetekben az élet természetes velejárója. Ezt érezzük, ha nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogy szeretnénk, vagy ha valamilyen veszteség ér bennünket kapcsolatainkban, munkánkban. A klinikai depresszió azonban egy komplex állapot, amely hatással van az egyén pszichés, biológiai és szociális helyzetére. Bármilyen figyelmeztetés és racionális indok nélkül előállhat valakinél súlyos depressziós állapot úgy, hogy a környezet semmilyen valós okot nem lát arra, hogy így érezze magát az adott személy. Jellemző tünetek ilyenkor a tartós örömtelenség, gondolkodási, döntéshozalati nehézségek, üresség érzés, kínzó bűntudat, a világ iránti érdektelenség, alvási és evési problémák, illetve súlyos esetben öngyilkossági gondolatok.

3. tévhit: depressziósok nem képesek magas eredményeket elérni

Jó cáfolat a fenti mondatra Mahatma Ghandi, Winston Churchill vagy Abraham Lincoln életpályája, akik komoly örökséget hagytak maguk után annak ellenére, hogy komoly depresszióban szenvedtek. A statisztikák alapján úgy tűnik, hogy a vállalkozók 30%-a szenved depressziótól, ami nagyban összefügg a szerep által kijelölt komoly feladatokkal és felelősséggel. A vállalkozói világban is jellemző, hogy a nagy cégek vezetői inkább titkolják depressziójukat, hogy nehogy összemossák problémáikat esetleges gazdasági kudarcaikkal.

4. tévhit: a depresszió a "felső tízezer" problémája

A depresszió univerzálisan megjelenhet szegény és gazdag országban egyaránt. Amiben meghatározó a szocioökonómiai státusz az az, hogy mennyire valószínűen veszik észre, és hogy milyen kezelést kap a depresszióban szenvedő személy. Míg a szegény országok államai 1% körül költenek mentális problémák kezelésére, addig a gazdag országokban ez a szám 5% körüli. Jól belátható, hogy ez micsoda különbségeket jelent a társadalombiztosításon belül elérhető lehetséges kezelési módok és időtartamuk között. A kedvezőbb adatok ellenére is jellemző, hogy a gazdag országokban csupán a betegek fele kap megfelelő kezelést. A másik nehézség, hogy a súlyos betegségek, a természeti katasztrófák vagy a helyi konfliktusok sok esetben a szegényebb országokat sújtják, ahol előfordulhat, hogy semmilyen kezelési mód nem áll rendelkezésre.

5. tévhit: a depresszió gyenge mentális állapotról árulkodik

Ez a tévhit jól összefoglalja a stigma alapját, vagyis, hogy miért szenvednek oly sokan csendben, ha depresszióval diagnosztizálják őket, ahelyett, hogy segítségért folyamodnának. A depresszió nem választás kérdése és nem válogat. A gyengeség helyett sokkal inkább ellenállásról beszélhetünk, hiszen ne felejtsük el, hogy a depressziós személy sokszor nap mint nap küzd a talpon maradásért, a normális életvitelért.

6. tévhit: egy igazi férfi nem lesz depressziós

Attól, hogy a nőknél a depresszió kétszer olyan gyakran fordul elő, nem jelenti azt, hogy a férfiaknak csendben kell szenvedniük! A tények azt mutatják, hogy a középkorú férfiak esetében nőtt meg leginkább az öngyilkosság előfordulása, ami számtalan esetben depresszióhoz vezethető vissza. A férfiak sok esetben teljesen másként tükrözik a depresszió tüneteit, mint a nők, így a társadalom könnyen szemet huny az intő jelek felett. A férfiasság, stabilitás és erő elvesztésének félelme végsősoron oda vezet, hogy a férfiak kevésbé képesek problémáikról, különösen érzéseikről beszélni, és így kevésbé jutnak szakmai segítséghez. Ezutóbbi különösen veszélyessé teszi náluk a kórt, mert így a háttérben a tünetek súlyosbodhatnak, az állapot fokozatosan romlik, és ennek elviselésére a férfiak gyakrabban nyúlnak alkoholhoz, kábítószerekhez, illetve az öngyilkossági kísérletek (az agresszív módszerek miatt) is gyakrabban járnak sikerrel az esetükben.

7. tévhit: ha a szüleid érintettek, akkor neked is biztosan lesz.

Valóban igaz az, hogy van genetikai prediszpozíció a depresszió esetében, de ez csupán egy 10-15%-os kockázatot jelent, és az építő, ingergazdag, illetve nyugodt környezet könnyen kompenzálhatja ezt az örökletes hajlamot.

8. tévhit: beszélni róla, csak ront a helyzeten

A depresszió a mai napig egy olyan téma, amiről sokan szégyenkezve beszélnek, ugyanakkor, ha sikerül átlépni a stigmák okozta félelmen és segítséget kérni, akkor az érintettek megtapasztalják, hogy közel sincsenek egyedül és nehézségeik megértésre találnak. Amikor egy depressziós személy szakemberhez kerül, akkor nagyon gyakran megkönnyebbülésről számol be, mert megérti, hogy a környezete által lustaságként vagy hisztiként kezelt jelenségek valójában egy pszichiátriai zavar tünetei, és ezekre van bizonyítékokon alapuló hatékony segítség.

Ne feledjük, hogy mindannyian felelősséggel tartozunk azért, hogy miként viseltetünk embertársaink iránt, és sokszor elég egy jó szó, egy megértő beszélgetés ahhoz, hogy valaki kibújjon a zárt világából, reménysugarat lásson a sötétségben, és segítséget kérjen, mikor már nem megy egyedül.